Mission 001- 2. rész /C.A.P/

2. rész

Reggel korán keltem a koliban, hárman voltunk lányok egy szobában, mindannyian a csoporttársaim voltak. Nem voltam velük nagyon közeli viszonyban, de nem is zavartuk egymást. Szerencsére ők is az elkötelezettebb nyomozópalánták közé tartoztak, így nem hallgattattam egész este a C.A.P-ről szóló áradozásokat. Így is zavart, hogy néha ha lehunytam a szemem, láttam magam előtt az arcát. Csak úgy, mint ő, én is reméltem, hogy hamar túl leszünk ezen a gyakorlaton, és utána nem kell egymás fejét nézni.

Reggel, elmentünk egy közös edzésre, 5 km futás után még erősítő és állóképesség javító gyakorlatokat csináltunk. Majd a csoportunkat elküldték az őrsre, a párunkhoz, eligazításra. Frusztráltan zuhanyoztam le, és azon gondolkoztam, hogyan is viszonyuljak akkor Min Soo-hoz. Elvégre valóban a felettesem, és van olyan bunkó, hogy tényleg kitegyen, ha nagy a szám. Aishh! Miért kell nekem az ilyenek talpát nyalni?

A koliszobánk előtt Rokhyun várt, akihez tegnap óta nem szóltam, csak elmentem mellette. Ahogy most is.

- Hae Ra!- sietett utánam, és átkarolta a vállamat, amit azonnal lelöktem magamról- Ne csináld már ezt. Nem a világ vége, hogy egyedül kellett maradnod azzal a sráccal. Tudtam, hogy nem erőszakolhat meg az udvar kellős közepén!- tárta szét a kezét, mire rá fintorogtam.

- Gyáva voltál!- csóváltam a fejem.

- Hát persze, hisz megfagy a vér az ereimbe, ha rám néz azokkal a szikrát szóró szemeivel!- borzongott össze tettetetten a nagyobb hatás kedvéért.

- Hogy leszel így nyomozó? Majd a fegyvert eldobva rohansz, ha valakinek ilyen ijesztő pofája van?

- Más egy gengszter, mint a főnök fia, nem igaz? Amúgy meg tényleg ijesztő feje van a srácnak!- majd próbálkozott olyan elvetemült fejet vágni, ami C.A.P-re volt jellemző. Kevés sikerrel. Inkább olyan hatást keltett, mint aki nagyon erőlködik a wc-n, ezért muszáj volt nevetnem rajta. Szerencsétlen hülye!

- Sokkal inkább…- próbálkoztam én is egy „enyém a világ” fejjel, mire a fiú nevette el magát. Végül így sétáltunk el a közelben lévő őrsig, hogy Min Soo fejét próbáltuk utánozni. Úgy tűnt, hogy szent a béke közöttünk. Elmeséltem neki, hogy miket mondott tegnap a srác.

- Mi van, ha rád gyorsul akció közben?- vonta fel a szemöldökét, Rokhyun, mire lesajnálóan néztem rá.

- Nem vagyok az esete. Ha meg mégis, úgy állba verem, hogy kiesnek a fogai.

- Helyes. Elvégre, mi leszünk Mr. és Mrs. Smith, szóval ne csalj meg asszony!- bökött vállon. Igen, mióta megismertük egymást ezzel jött, és hiába mondogattam neki, hogy nem hasonlítok Angelina Jolie-ra, ő hajthatatlan volt. Na, nem mintha komolyan gondolta volna, lehet, hogy most épp nem volt barátnője, de tudtam, hogy a kedves, aranyos lányok jönnek be neki. És én semmiképp nem estem az aegyo queen kategóriába. Rokhyun szerint pedig ha két copfba fognám a hajamat és rózsaszín ruhát hordanék, akkor egészen édes lennék. Mondanom sem kell, hogy mikor ezzel az ötlettel előhuzakodott – pont a taekwondo edzésünk közben- kapott egy jó nagyot.

- Maximum a segédem lehetsz, Watson!- vigyorogtam felé, mire lebiggyesztette az ajkát.

- Fogadjunk, hogy hamarabb megoldom a feladatot, mint te. Remélem, hogy valami nagyszabású bankrablást…

- Max. egy táskarablási ügyet bíznak ránk… - mondtam pesszimistán. Elvégre nem bíztam többen. Időközben beértünk az őrsre, és elváltak útjaink. A fiú csoportvezetője az emeleten lévő irodában tartózkodott, Min Soo meg valószínűleg az alsó szinten a bűnügyi csoport asztalainál. Felszegett fejjel siettem, legkisebb bizonytalanság nélkül, míg végül megláttam a srácot. Nekem háttal állt, és beszélgetett az egyik bűnügyis nővel. Sung Mi nyomozónő 25 éves volt, ritka csinos, és tehetséges. Tartott ő is előadásokat nekünk, és a fiúknak a csoportból majd kiestek a szemeik. Mondjuk az előnyösen rásimuló ruhái is hozzátettek a hatáshoz. Nem is csodálkoztam, hogy Min Soo ennyire bámulja, és ennyire belemerül a beszélgetésbe vele. Na, nem mintha a nő nem pásztázta volna végig, a 23 éves kollégája izmos karját (amit most szerencsére egy ing fedett), legalább kétszer, abban a fél percben, ameddig néztem. Nem vettek észre, pedig már ott álltam mellettük. Továbbra is folytatták a bájcsevejt, hogy már kezdtem megunni a tegnapi munkatársi vacsora részleteit, így megköszörültem a torkomat, mire mindketten rám néztek.

- Áh, te is gyerekfelvigyázást tartasz, C.A.P? Akkor gondolom most nem jössz velem ebédelni- mosolygott a nő rám, mintha egy 5 éves lettem volna. Nem, nem idegesített fel azonnal, dehogy!

- Igen, pedig már reméltem, hogy megúszom. Te szerencsés vagy, Sung Mi, hogy kimaradtál a pesztrálásból!- válaszolt a nőnek, egy pillantásra méltatva csak engem.

- Oh, az óvó bácsinak fontosabb dolgai is lennének?- kérdeztem vissza arcomra varázsolt mosollyal- Az óvó nénivel randizni? Ne zavartassák magukat, menjenek csak, nekem van bőven időm!- intettem nagylelkűen, majd még mindig szikrázó mosollyal leültem az egyik szabad székre, és úgy néztem fel rájuk. Ők meredten néztek rám, mármint főleg a nő. C.A.P kicsit beszívta az ajkát, látszott rajta, hogy legszívesebben megütne, de úgy, hogy Japánig repüljek.

- Tényleg szerencsés vagyok- biccentett az irányomba a nő, majd intett egyet a fiúnak- Majd később beszélünk, Min Soo!- azzal elviharzott feldúlt tekintettel. Min Soo… milyen belsőségesen és melegen mondta a nevét, milyen baráti viszonyban… biztos van közöttük valami. De örültem, hogy most elkergettem, ne előttem turbékoljanak, ha lehet. Nem tudtam elrejteni a kárörvendő mosolyomat, mikor Min Soo felém nézett.

- Te mindig ekkora paraszt vagy?- suttogta felém, hogy kollégái ne hallják, és megragadva a karomat, egyenesbe rángatott. Láttam, hogy ezúttal valóban sikerült nála kihúznom a gyufát.

- Ugyan már, csak megjegyeztem a nyilvánvalót. Mert nem épp a munkáról beszéltetek. Ha ilyen érzés itt dolgozni, akkor már alig várom, hogy végezzek a rendészetin- húztam el a számat, mire hitetlenül felnevetett.

- Te tényleg ki akarod rúgatni magadat?

- Pont most mondtam, hogy alig várom, hogy itt dolgozhassak, ergo a válasz nem!- mondtam egyértelműen, mire lehunyta a szemét, és láttam, hogy elszámol magában 10-ig, majd ismét rám nézett, és kisimultak a vonásai.

- Rendben, Hae Ra közlegény, ezek után elhiszem, hogy nagyszerű szájhős vagy. De ha egyet is hibázol az akcióban, olyan értékelést írok rólad, hogy egészen biztosan kikerülsz innen, értetted?- a szeme olyan elszánt volt, hogy kicsit megijedtem. És beláttam, hogy talán tényleg messzire mentem. Elvégre nem lehet egy felettessel így beszélni. Ajkamba haraptam, és kicsit leszegtem a fejemet, mire az állam alá nyúlt és megemelte a fejemet, hogy szembe kerüljek önelégült mosolyával.

- Én is pontosan így gondoltam- bólintott helyeslően, majd az asztala felé fordult, nyilván magában örülve, hogy megtalálta, mivel zsarolhat. És mivel tudja befogni a számat.

- Igazából egy egyszerű ügyet akartak a párosunkra bízni, csak úgy, mint mindenki másnak, de mivel másik ügyet kaptam éppen tegnap, ezért megkértem, hogy abban dolgozhassunk együtt. Kicsit komolyabb, mint az internetes zaklatásos ügy lett volna. Olvastam ma reggel az értékelésedben, hogy az első évben kifejezetten ügyes voltál a drogügyes feladatokban. Felismered őket, ismered a hatásaikat, igaz?- Erre bólintottam egyet- Volt már valaha közelebbi viszonyod is velük, mint órán?- vonta fel a szemöldökét, mire hitetlenül kifújtam a levegőt.

- Persze, minden reggelemet egy slukkal kezdem- mosolyogtam rá, mire egy hasonló gyilkos mosolyt kaptam.

- Ha így folytatod, a végén még megkedvelem a fene nagy szádat- morogta ironikusan anélkül, hogy rám nézett volna, majd elém csapott egy papírt egy jelentésről, majd leült mellém, és engem nézett, ahogy olvastam. Nem túl sok infó volt rajta, a lényeg, hogy egy Red Midnight nevű helyen drogkereskedelem folyik, és őket kell elfogni. Feltehetőleg egy vagy két ember áll a háttérben, tőlük szerzik be a cuccot. De nem egy összefüggő droghálózat, hanem magán biznisz.

- Mit szólsz?- nézett rám kíváncsian. Mintha arra várt volna, hogy heves reakciót váltson ki belőlem, hogy ilyen komoly dolgot intézhetek első ügyemként. Vagy pedig arra gondolt, hogy ez elég nehéz feladat, könnyen hibázok majd benne. De ezt az örömöt nem adhattam meg neki.

- Mi a terv?- néztem rá.

- Ma este elmegyünk a Red Midnight-ba. Először csak terepszemlére, még semmit nem teszünk, csak megkeressük azt a kettőt. Világos?

- Ma este?- kérdeztem vissza.

- Csak nem programod lenne?- vonta fel a szemöldökét kicsit gúnyosan- Tudtommal nem…- mosolyodott el, ami felvitte bennem a pumpát. Mit hisz ez?

- Nagyon okosnak hiszed magadat!- morogtam, majd megláttam a távolba Rokhyun alakját. Mikor ő is meglátott, odasietett hozzánk, és örömmel üdvözölt minket. Igaz, Rokhyun nagyon helyes és édes srác volt kinézetre is… Ezért gondolkozás nélkül fordultam felé.

- Rokhyun, azt hiszem ma ugrott a vacsoránk!- mondtam neki kissé elszontyolodott hangszínnel, mire először furcsán nézett rám, majd nyilván leesett neki, hogy kamuzok, így megütögette a vállamat.

- Sebaj, szivi, majd legközelebb bepótoljuk, de akkor a kedvenc helyünkön- kacsintott egyet, majd C.A.P-re nézett- Látom, még van beszélnivalótok, odakint megvárlak Hae Ra!- mosolygott melegen, édes pofijával, majd intett egyet, és elsietett.

Min Soo szeme összehúzva szegeződött rám, szinte láttam a gondolatait, miszerint azon agyal, hogy most kamuzok e, vagy komolyan mondtam, amit mondtam, Rokhyun barátomnak. Miért is érdekli, hogy van e közöttünk valami, vagy sem? De úgy tűnt, inkább nem foglalkozik vele, nem is volt oka rá.

- A munkahelyi kapcsolat nem a legjobb ezen a helyen!- mondta végül.

- Ezt én is mondhatnám- mondtam karba tett kézzel, Sung Mi nyomozónőre gondolva, felidézve a csábos pillantásait. Hogy még egy ilyen nő fejét is elcsavarja… kész szégyen!

- Közlegény, neked ebbe nincs beleszólásod!- torkolt le.

- Igenis, kapitány!- sóhajtottam fáradtan.

- Helyes. Akkor, ma este legyél kész 10-re. Valahonnan szerválj olyan ruhát, amiben beleolvadsz egy gangnami szórakozóhely nőcskéi közé. Mert gyanítom, hogy nem rendelkezel ilyesmivel. A kolitok elé megyek, majd felveszlek, rendben?- nézett rám.

- Valamit vigyek még magammal?- kérdeztem, mert útbaigazítása igencsak vérszegény volt.

- Csak magadat, közlegény! És most oszolj!- intett a kezével, hogy húzzak a fenébe, de mihelyst megfordultam, szembe találtam magam Bang Hwon Tae igazgatóval, C.A.P apjával, mellette, Lee Min Sok csoportvezetővel, aki kedvesen mosolygott, mint mindig. Kedvelte őt mindenki az akadémián, bár kevésszer járt be. Engem különösen nagyra tartott a csoportból, mindig remek értékeléseket kaptam tőle.

- Te vagy Park Hae Ra, igaz?- nézett rám az igazgató áthatóan. Hát volt a fiának kitől örökölnie, nem mondom.

- Igen, uram, én vagyok!- hajoltam meg tisztelettel.

- Nem akartam belemenni, hogy azonnal egy drogügybe keveredjen, de végül rábeszéltek, remélem helyt áll majd, és hallgat a fiamra, bármennyire is kevés maguk között a korkülönbség. Higgye el, jobbtól nem is tanulhatna.

- Igyekszem, és mindenben követem a felettesem parancsát- helyeseltem, mire bólintott egyet, és elsietett, csak a csoportvezető maradt ott.

- Én beszéltem rá, hogy engedjen téged kibontakozni, hisz egyik legjobb diákom vagy- mosolygott rám, mire hálásan néztem rá. Ő volt az, akitől a legtöbbet tanultam a bűnügyisek közül, és afféle mentoromnak gondoltam. Ha baj volt, rá mindig számíthattam.

- Köszönöm, csoportvető- hajoltam meg tiszteletem jeleként, majd biccentve ő is az igazgató után távozott.

- Te tényleg nem vagy semmi. Micsoda képmutató…- ciccegett mellettem C.A.P a széken, pedig eddig komolyan azt hittem, hogy elaludt mögöttem.

Én csak vállat vontam, és kinyújtottam rá automatikusan a nyelvem játékból, meg sem gondolva mit teszek. Persze mikor kikerekedett szemekkel nézett rám, kicsit eltátott szájjal, már késő volt elvörösödni. Hogy leplezzem lányos és gyerekes zavaromat elmosolyodtam, és kivágtam magam a kényes helyzetből.

- Várni foglak 10-kor. Aztán nehogy valami lerobbant Ladával gyere, minimum egy Ferrari!- majd intettem egyet, és gyorsan elsiettem az ajtó felé.

Szinte nekifutottam Rokhyun-nak a nagy sietségben, aki alig győzött megtartani.

- Hé, mi a baj?- nézett rám- Mitől vörös a fejed? Meleged van?- kezdett legyezgetni, mire ellöktem a karját, és meredten bámultam magam elé. Valamiért egyre furábban éreztem magam Min Soo-val. Utáltam a beképzelt fejét, mégis együtt kellett vele dolgoznom, és ma este szó nélkül kell követnem minden parancsát. Kész őrület!

- Minek kellett azt mondani, hogy randizunk?- jött a következő kérdés a fiútól- Nem akartam ott kérdezősködni, látszott, hogy szar helyzetben vagy. Szóval… rád gyorsult, mi? Tudtam én, hogy leveszed a lábáról a vagány beszólogatásaiddal…

- Dehogy!- legyintettem, elhessegetve a gondolatot, és közben magamban is végiggondoltam, miért mondtam. Mert… nem akartam, hogy azt higgye, nem vagyok elég jó csaj ahhoz, hogy legyen valakim. Basszus, engem mióta érdekel ennek a baromnak a véleménye? Csak agyi rövidzárlat volt, egészen biztos.

- És, mi az ügyed?- kérdeztem inkább a fiútól.

- Egy autó feltörés. Nem olyan rossz, nem igaz?- nézett rám menőzve- Egy gangnam-i mélygarázsból. Mondjuk valószínűleg így mindent felvett a biztonsági kamera, így a szakaszvezető szerint nem lesz bonyolult. Tök rendes volt. És veled mi a helyzet? C.A.P-pel mit kell megoldani?

- Egy drogkereskedelmet kell felszámolni- vontam meg a vállamat, mire a srácnak elakadt a szava. Azért ez jóval több volt, mint amire számítottunk.

- Mázlista, nem akarsz cserélni?- nézett rám vigyorogva.

- Dehogynem. Ma este kifestelek, keresünk egy parókát, belebújtatlak egy miniruhába, és rázhatod a hátsódat egy gangnami szórakozóhelyen, rendben?- vigyorogtam rá, mire megtorpanva nézett rám, majd lassan megcsóválta a fejét.

- Imádom az autófeltöréseket- mondta, majd nevetve belém karolva húzott tovább az akadémia felé.

Igen. Az este nekem kell megszenvednem ezekkel. De várj csak, Bang Min Soo, megmutatom én neked, hogy milyen fából faragtak engem!

/Folyt. köv./