Mission 001- 3. rész /C.A.P/

3. rész

- Még mindig nem hiszem el, hogy ma este C.A.P-pel mész buliba!- csóválta a fejét egyik szobatársam, Haneul, aki bent tartózkodott a szobába, mikor készülődtem az esti akcióra. Így, miután látta, mennyit szenvedek a sminkkel, amit általában hanyagoltam, vagy csak minimálisan alkalmaztam, segített nekem.

- Nem bulizni megyünk, mondtam már!- hunytam le a szemem, hogy kihúzhassa szemhéjtussal a felső részét.

- De akkor is… Talán észre sem veszed, és egy kettő belezúgsz… te is- mondta. Neki volt odahaza barátja, így ő nem csorgatta a nyálát a fiú után.

- Nem hinném.

- És Rokhyun? Ő is nagyon jóképű…

- Csak barát, még mindig- legyintettem, mire csak hümmögött, majd pár perc múlva összecsapta a tenyerét.

- Kész is! Hae Ra, nem szoktam dicsérni a művemet, de most ez maga lett a tökély, gyönyörű vagy- fordított a tükörrel szembe, hogy magam is meglepődtem a velem szemben álló lányon. Olyan volt mint én… húsz kiló sminkben. Na jó, nem volt az 20 kg, de eléggé ki lett hangsúlyozva a szemem. Nem mondom, hogy nem tetszett, de azért jobban szerettem a természetes énemet.

- Hálám örökké üldözni fog, Haneul!- mosolyogtam rá.

- Nem kell, elég, ha legközelebb eljössz velünk közös programokra, mindig kihúzod magad belőlük- húzta el a száját. Erre elgondolkoztam. Valóban így volt.

- Megígérem, hogy legközelebb veletek tartok, szavamat adom- léptem a szekrényemhez, hogy előhalásszam a ruhát, amit terveztem felvenni.

- Helyes… wow, honnan van neked ilyen ruhád, egyáltalán nem is stílusod!- nézett a kezemben lévő kis fekete ruhadarabra. Valóban gyönyörű volt, még bátyámtól kaptam, egy hozzá illő magas sarkúval egyetemben, idei szülinapomra, felszólításként, hogy mozduljak ki, mert kicsit emberkerülő lettem a szüleim halála után. De azóta sem volt rajtam sosem. De tudtam, hogy pontosan ilyen ruhára gondolt Min Soo, mikor azt mondta, hogy úgy öltözzek, ami illik egy gangnami szórakozóhelyre. Így mikor felvettem, elégedetten néztem a tükörbe. A sarkak sem jelentettek gondot. Megszenvedtem itt az akadémián szörnyűbb dolgokat is, mint egy magas sarkú.

- Csini!- tartotta fel a hüvelykujját Haneul az ágyon ülve, mire elmosolyodtam, majd az órára tekintettem. Pár perc múlva 22 óra volt, így felvettem a kis táskámat.

- Nem félsz fegyver nélkül odamenni?- nézett a lány rám.

- Sajnos nem tehetek ellene semmit- haraptam az ajkamba- De csak nem kerülünk olyan helyzetbe, ami megkövetelné. Ne feledd, jó bunyós vagyok, baj esetén bevetem.

- Azért ne légy ebben olyan biztos- vonta meg a vállát mosolyogva, intett az asztalomon fekvő svájci bicskára, hogy azt azért tegyem el. Megadóan táskámba tettem, még egyszer végigsimítottam a fésűt egyenes, kiengedett hajamon, majd meghallottam, hogy dudálnak, jó hangosan, hogy az egész kolinkat felverte vele. Kinéztem az ablakon, és felhorkantottam.

- Rómeó egy Alfa Romeoban- nevetett mellettem leskelődve Haneul, majd egy Fighting! felkiáltás után utamra engedett. Nem volt kedvem megvárni a liftet, így gyorsan lesiettem a 3.-ról, anélkül, hogy kitörtem volna a nyakamat, és már ki is léptem az ajtón. Pár lány, aki éppen a koli előtt lézengett, megkövülten bámulta a fekete ingbe és farmerbe bújt Min Soo-t, aki a menő kocsijának dőlt, és idegesen az órájára pillantott. Még nincs is 10…- futott át az agyamon, majd közelebb sétáltam hozzá. Szemével végigpásztázta a környéket, hogy mikor jövök már. Először át is suhant tekintete rajtam, majd kicsit visszafordulva, láttam, hogy elkerekedett a szeme. Lassan végigjáratta rajtam a tekintetét, hogy kezdtem úgy érezni, hogy az amúgy is nem túl sokat takaró ruha alá is belát a lézerszemével. Az arcára lassan egy ijesztő mosoly kúszott, majd ellökte magát a kocsitól, és nem törődve a lányok olvadozó pillantásaival, felém sétált.

- Várakozáson felüli, közlegény!- mondta- Nem is tudtam, hogy ilyen, mikor nőnek öltözöl- csóválta a fejét.

- Te csak ne beszélj, gigolo! Amúgy ahogy látom, ez egy Alfa Romeo, én pedig Ferrarit mondtam.

- Hogy neked semmi nem jó!- röhögött fel kínjában, majd az autó felé intett volna, mikor meghallottam, hogy a nevemet kiáltja valaki a hátam mögül. Azonnal felismertem, a már-már hiányzó tagot, és vigyorogva fordultam a felém loholó Rokhyun felé.

- Hae Ra!- állt meg előttem lihegve- Először is… marha… jól… nézel ki- fuldokolt a levegőhiánytól- Másodszor… reméltem, hogy ideérek… és sok szerencsét kívánhatok!- mosolyodott el.

- Már azt hittem elfelejtettél!- vertem a vállába.

- Sosem felejtelek el, Mrs. Smith! Vigyázz magadra! Ilyen kinézettel hamar bepakol valaki a csomagtartójába!- majd Min Soo felé fordult, aki felhúzott szemöldökkel nézte a jelenetünket- Nem érdekel, hogy a felettesünk fia vagy, ha hagyod, hogy egy haja szála is görbüljön, akkor seggbe rúglak!

Erre leesett az állam. Rokhyun sosem volt olyan, aki megmondaná valakinek ennyire a véleményét. De időm sem volt elvigyorodni, mert magához húzott, nyomott a homlokomra egy puszit, majd intett, hogy menjek oda C.A.P-hez, akit úgy tűnt, hogy szintén sokkolt a fiú bejelentése.

- Megnyugodhatsz, visszahozom neked- húzta végül gúnyos mosolyra a száját, majd megragadta a csuklómat, és behúzott a kocsiba, anélkül, hogy szólásra nyithattam volna a számat. Közben hallottam, hogy pár lány izgatottan összesúg mögöttünk. C.A.P végül bevágta magát a volán mögé, és beindítva a kocsit, elhajtott a kolink elől.

- Azt hiszik, hogy ez egy szórakozás? Mintha valami valóságshow lenne- morogta maga elé, és tudtam, hogy a lányokra gondolt.

- A te híreden már nem ront- morogtam én is, mire rám kapta a tekintetét.

- Mindent elhiszel, amit hallasz?- kérdezte.

- Belőled simán kinézem, szóval igen!- igazgattam a ruhámat, hogy ne csússzon fel nagyon ültő helyemben. Erre valami nevető hangot hallatott.

- Csinálj, amit akarsz. De koncentráljunk a ma estére. Nyisd ki a kesztyűtartót.

Úgy tettem, ahogy mondott, és kis híján rám borult a tartóban lévő összes dokumentum.

- Óvatosan- morogta rám sem nézve.

- Igyekszem- végül visszatuszkoltam a feleslegeseket, és elvettem a felső mappát, amire Red Midnight volt írva nagy betűkkel. Kinyitottam, és azonnal egy képpel találtam szemben magamat. Egy kopaszodó, nagydarab koreai férfi volt rajta, éppen telefonált a képen.

- Ő az ürge, aki az egész mögött áll. Valószínűleg Kínából szerzi be a cuccot, és itt árusítja. Nekünk nem ügyünk a kínai része, csak őt és a társát, azt a nőt, a másik képen, kell elfognunk. De ma csak megfigyeljük őket.

Megnéztem a nőt is. egy elég… öhm… dekoratív nőszemély volt.

- Memorizáld a képüket!- adta a következő utasítást, mire eszembe véstem a fejüket- Egész szótlan vagy- mondta, mikor még mindig nem szólaltam meg.

- Te meg sokat pofázol- motyogtam az orrom alatt, közben az egyik drog-ról szóló jelentést olvasva.

- Izgulsz?- nézett rám, próbálva kitalálni, hogy miért nem oltom folyamatosan.

- Nem. Miért, okom van rá?- néztem felé.

- Ma semmi veszélyeset nem csinálunk. Mondjuk most rajtam nagyobb a felelősség. Rád is figyelnem kell.

- Hidd el, semmi hülyeséget nem csinálok!- dőltem hátra, bezárva a mappát.

- Remélem is. Mert ha egy hajad szála is meggörbül Rokhyun barátod seggberúg. Nagyon megijedtem tőle!- morogta gúnyosan, mire úgy döntöttem nem reagálok. Ő is előreszegezte a tekintetét, én meg valahogy ott akadtam ki, hogy a arcát bámultam, és tekintetem végigvezetem férfias arcélén, majd nyakán, ami végül eltűnt a lezserül álló ingben. Mindig is szerettem a fekete ingeket férfiakon. És ma Min Soo-n nagyon jól állt. Fene esne belé, hogy ennyire jóképű!

- Befejeznéd?- morogta, még mindig nem nézve rám, mire észbe kaptam, és az ablak felé fordultam.

- Nem téged néztelek. Volt egy bogár a nyakadnál- motyogtam félhangosan, mire kicsit felnevetett, és az út további részét szótlanul tettük meg. Végül leparkolt egy díszes szórakozóhely előtt, amin nagy led égőkkel villogott, hogy: Red Midnight. C.A.P kiszállt a saját felén, és mire egyáltalán a kilincs felé nyúlhattam volna, már ki is tárta előttem, és rám mosolyogva kisegített a sportkocsijából, majd derekamra csúsztatva kezét, a bejárat felé terelt.

- Emlékszel az arcukra?- suttogta a fülembe, amitől kissé megborzongtam. Ne másszon bele az intim szférámba!

- Természetesen- suttogtam vissza, majd beléptünk a szórakozóhelyre. Azonnal megcsapott a decibelek súlya, kellett pár perc, mire megszoktam a dobhártyámra nehezedő nyomást. Körbenéztem, és rengeteg embert láttam mindenütt. Nem csoda, hogy elég felkapott pub.

Min Soo-ra néztem, elvégre megfogadtam, hogy az ő utasításait követem.

- Gyere- mondta rám sem nézve, majd megragadta a kezemet, és húzott maga után. Keresztülvágtattunk a népes táncoló közösségen, majd a kissé nyugalmasabb bárpult közelébe telepedtünk.

Körbenéztem a boxok között, de egyikben sem láttam, az említett két emberünket.

- Biztos, hogy itt lesznek ma este?- fordultam a fiú felé, és olyan halkan kérdeztem, amennyire csak tudtam.

- Nem vagyok én tudakozó központ. Vagy jönnek, vagy nem!- morogta, majd a bárpult felé nézett.

- Kérsz valamit inni, kölyök?

Kölyök… köszönöm szépen.

- Természetesen nem alkoholizálok- mondtam az evidenst.

- Alma lére gondoltam, közlegény!- vigyorgott gonoszan, majd elsétált a pult felé. Fintorogva néztem utána, majd egyszer csak éreztem, hogy megkocogtatják a vállamat.

- Hé, csajszi, jössz táncolni egyet?- egy huszas évei elején járó srác vigyorgott rám, enyhén ittas állapotba, mire egy kényelmetlen mosolyt villantottam felé.

- Most nem!

- Na, gyere már- dobta le magát mellém, és átkarolta a vállamat.

- Mondtam, hogy nem- szólaltam meg erélyesebben, és lelöktem a kezét magamról, mire rám mordult.

- Mire fel ilyen harcias a cicamica?- kérdezte ingerülten.

- Azért, mert az én csajom, lehet róla leszállni!- hallottam a hátam mögül egy hangot, mire fellélegeztem. Min Soo visszatért, és mikor a srácom meglátta, hogy milyen alfahímmel áll szemben gyorsan fülét farkát behúzva eloldalgott.

- Egy percre hagytalak egyedül- csóválta a fejét, és elém tolt egy energia italt, majd felbontotta az övét, és beleivott.

- Te kérted, hogy öltözzek ribancnak- morogtam, majd felbontottam a sajátomat, és beleittam. Sosem szerettem az energia italokat, de ki tudja, meddig kell ma itt lenni.

Végül elég soká ültünk ott, szótlanul, kerülve egymás tekintetét. Min Soo-ról már azt hittem, hogy elaludt mellettem, annyira mozdulatlan volt, majd egyszer csak megelégeltem, és felálltam.

Azonnal megragadta a csuklómat, és visszahúzott.

- Hova mész?- kérdezte, mire hitetlenül felnevettem.

- Mosdóba. Velem tartasz?- biccentettem félre a fejemet. Erre elengedte a karomat, és ismét hátradőlt.

- Siess- mondta, mire elsiettem a mosdó felirat felé. Nem értettem ezt a srácot. Elhiszem, hogy megfigyelésen vagyunk, és ez tök unalmas, de azért beszélgethetnénk. De úgy tűnik, erre sem méltat.

A wc-ben valami csoda folytán senki nem volt rajtam kívül. Gyorsan elvégeztem a dolgomat, majd indultam is vissza. De épp, hogy kiléptem volna, megláttam egy nőt közeledni a mosdó felé. Azonnal felismertem. Ez az a nő a képről! Azonnal visszaléptem a helységbe, mielőtt észrevett volna, és bebújtam a legtávolabb eső fülkébe, amiben szerencsére volt egy kis beugró is.

Hallottam, ahogy csapódik az ajtó, majd ahogy a nő a kopogó cipősarkával végiggaloppozik a fülkék között, és mindenhova benyit. Kissé megijedtem, és próbáltam minél beljebb húzódni a beugróban. Már nyitotta az ajtómat, félig meddig sikerült is, majd mikor már megláthatott volna, megcsörrent a telefonja.

- Hallo?- vette fel, eleresztve az ajtómat, amitől egy megkönnyebbült sóhajt kellett elfojtanom.

- Igen, egyedül vagyok. Az ügyfél hajnali fél egykor lesz ott…

Erre előkotortam a melltartómba rejtett telefonomat, és megnyomtam a hangrögzítés gombot.

- Azt mondta, egyedül jön… - kis csönd- A Red Midnight mögötti sikátorba… Ketten elegek leszünk, hogy átadjuk nekik… Igen. Nem, az nem kell. Azt mondták az árral sincs problémájuk. Csak vigyázni kell, az átadásnál, mostanában sok zsaru járőrözik errefelé. De majd figyelünk. Rendben, akkor majd ott találkozunk. Viszhall!- letette a telefont, majd újat tárcsázott.

- Dong Su, én vagyok az, Mimi. Készülj fel, nemsokára mennünk kell. Sólyom mindjárt érkezik!- majd ezt is letette. Szöszmötölt valamit még a tükörnél, majd hallottam a kopogó sarkát távozni. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Leállítottam a felvételt, majd kilestem az ajtó mögül. Már senki nem volt bent. Gyorsan kilépkedtem az ajtón, majd vissza akartam sietni ahol C.A.P-pel ültünk, de a fiú már nem volt ott. Gyorsan körbenéztem. Merre lehet? Követte volna őket? Szívesen felhívtam volna, de természetesen nem volt meg a száma… micsoda öreg hiba! A telefonom kijelzőjére néztem, amin már negyed egy volt. Basszus, hol van ez az idióta?- toporogtam a fal mellett, mire valaki megragadta a karomat, és berántott a férfi mosdóba. Egy rémült sikításra nem volt erőm, valaki befogta a számat. Azonnal előtört belőlem a harcos ösztön. Olyan erősen haraptam a tenyerébe, ahogy tudtam, tűsarkamat meg a lábába vágta, mire egy fájdalmas kiáltás hagyta el… Min Soo torkát? Ahogy elengedett, megpördültem, és azonnal szemben találtam magam a dühös szemű fiúval.

- Megőrültél?- mordult rám, kezét rázva a fájdalomtól.

- Te rángattál ide be!- kiáltottam fel védekezve.

- De akkor is… Őrült vagy. Az a nő… hallottad?- kérdezte. Először nem értettem, hogy mire gondol, majd leesett, hogy a női mosdós incidensre érti. Nyilván látta, hogy oda jött be a nő, és mivel engem nem láthatott kijönni….

- Igen. Fel is vettem- nyúltam be a melltartómba a telefonomért, amely cselekedetemet tágra nyílt szemekkel kísért- Akarod hallani?- kérdeztem, mire legyintett egyet, még mindig bosszankodó tekintettel.

- Csak mond, hogy mi volt!

- Rendben…- egy férfi jött be a mosdóba, és furcsán nézett párosunkra. Mégsem kiabálhattam ilyet világgá, más csendes helyet meg úgysem találhattunk. Így a fiú sóhajtva megragadta a derekamat, magához húzott, hogy a mellkasának csapódtam, erős kezeit derekamra fűzve, és a fülembe suttogta.

- Most már mondhatod.

Ha nem lett volna marha kevés időnk, akkor talán eszembe jut zavarba jönni, hogy mennyire is zavarba ejtő helyzetbe kerültünk, de inkább a füléhez hajoltam, és kicsit akadozó lélegzettel ugyan, ami annak volt betudható, hogy az egyik kezével a derekamat simogatta a feltűnésmentesség kedvéért, de végül sikerült neki átadnom, amit hallottam a mosdóban.

- Sietnünk kell akkor- ragadta meg a kezemet és maga után húzott, a telefonomra tekintettem, mielőtt kiléptünk az épületből. Még 7 perc volt fél 1-ig. Már hálát adtam, hogy megittam azt az energiaitalt.

Kint megcsapott az eső semmivel össze nem téveszthető hangja és illata. Nem zuhogott, csak épp szemerkélt. De egyhamar eláztatta a ruhánkat.

A szórakozóhely mögött volt egy kis zsákutca, ahol konténerek voltak. Oda dobták a szemetet. Úgy gondoltuk, hogy ott fogják átadni a cuccot. Még kihalt volt a terep.

Volt egy kis beugró része a zsákutcának, ahol nagy szemetesládák voltak. C.A.P kézen fogott, és szinte belökött mögéjük. Ott jól el tudtam rejtőzni a szemek elől.

- Maradj itt, jó?- nézett rám, mintha attól félne, hogy hisztis gyerek módjára bedobom a durcit, és elszaladok.

- Miért, te hová mész?- kérdeztem rosszat sejtve- Azt mondtad, ma csak megfigyelünk!

- De szinte a szánkba sétáltak. Túl egyszerű. Köszönöm a közreműködést, közlegény- borzolt bele az egyre nedvesebb hajamba- És most légy jó, és ne csinálj semmi rosszat, rendben? Átmegyek a másik oldalra, onnan könnyebb lecsapni rájuk- mutatott a szemközti konténerek felé.

- Biztos jó ötlet? Nem tudok segíteni?- bár én is tudtam, hogy hülye kérdés, mivel nincs fegyverem.

- Ne aggódj, kölyök! Senkinek nem esik itt bántódása- majd felállt, és átsétált a másik oldalra, hogy behúzódjon a konténerek mögé. Valamiért nagyon rossz előérzetem támadt. Nem akartam többet kivenni a telefonomat a melltartómból, így nem tudtam hány perc lehet még, majd nem sokára halk beszélgetést hallottam meg, és ismét kopogó léptek közeledtek a sikátor vége felé. Itt vannak. Mind a ketten. Láttam a kopaszodó férfit is kikémlelve.

Már csak az ügyfeleket kell várni. Reméltem, hogy nem lesz náluk fegyver, mert C.A.P egyedül kevés lett volna hozzá, hogy elintézze őket. Nem láttam ki rendesen a konténer mögül, így nem tudhattam a fiú mit csinál. De mikor egy rémült női majd egy férfi sikítást hallottam, akkor megfagyott a vér az ereimben. Ez… Mi történik odakint? Ez Min Soo műve? De akkor nem ilyen halálsikolyokat hallanék!- kicsit kikémleltem, majd azt láttam, hogy a konténereim felé vonszol egy csuklyás alak két élettelen testet, akiknek véres a nyakuk. A gyilkos kezéből ott lógott egy elég méretes kés, amiről az eső piros folyadékot mosott le. Összeszorult a torkom. Mi a fene? Ki ez a csuklyás? Minek nyírta ki a két drogkereskedőt? Ledobta a konténer mellé a testeket, úgy, hogy a nő élettelen szeme pont engem bámult a szemetesek mögött, a férfi teste meg rajta terült el. Ajkamba kellett harapnom, hogy egy hang se törjön ki belőlem. Védtelen voltam, engem is elintézhetett volna, ha észrevesz.

Azonban erre nem került sor, mert egy másik mellé rohant, majd egy nagyot behúzott neki.

- Megőrültél, seggfej?- kérdezte visszafojtott hangon- Próbáltalak hívni, de nem vetted fel. Most hívtak, hogy ma nagyon kellett volna ezt megtenni. A főnök hívott, hogy ma zsarukat küldtek ide, ez után a kettő után nyomozni. Így persze, hogy szaglászni fognak… Nincs itt senki a rendőrségtől??

- Ami azt illeti- hallottam meg mögülük egy ismerős hangot, amitől megkönnyebbülten felsóhajtottam- De itt van!

Nem láttam ki, de el tudtam képzelni, hogy Min Soo most fegyvert fogott rájuk. De azonnal megfayott a vér az ereimben. De hát ezeknél fegyver van!

- Francba- morogta az egyik, majd dulakodás hangjait hallottam. Kezemet tördelve vártam, hogy végre vége legyen. Mondjuk kettő gyilkos, C.A.P ellen. Féltettem a partneremet… Hiába utáltam a beképzeltségét, könyörgöm én akartam őt kinyírni egy szép nap! Hatalmas ütéseket hallottam, néha felismertem a fiú fájdalmas kiáltásait. Egyre véresebbre haraptam a számat. Ma nem csinálunk semmi veszélyeset, nem igaz?

- Fuss, én elintézem!- kiáltotta az egyik, mire ki mertem nézni. A gyilkos, elfutott a sikátor vége felé, szabadulás felé, a másik pedig C.A.P felett görnyedt, és próbálta kiütni, a fiú pedig próbált védekezni. Basszus, milyen képzett harcos lehet, ha ilyen hamar kiteríti, a bűnügyisek üdvöskéjét? Pedig C.A.P híres versenyeket nyert az ilyesmiből.

Láttam, hogy a férfi, valószínűleg Min Soo földön fekvő pisztolyához nyúl. Na nem!

 A kis-táskámhoz nyúltam. Volt benne egy pár zsebkendő, pénztárca, meg egy svájci bicska, ami ugyan nem volt egy szamuráj kard, de most többre mentem vele, mint a semmivel. Elővettem, és kinyitottam a legélesebb kését, átléptem a tetemek felett, majd igyekezve hangtalanul a férfi mögé siettem, a cipőmet a konténer mögött hagyva. Nem megfelelő viselet ilyen akcióhoz

Valahogy meghallhatta, hogy közeledek, mert megpördült, és azonnal felém rúgott, ami elől igyekeztem elugrani, de így is oldalba kapott. Visszatámadtam, már amennyire ez vizes ruhában lehetséges volt. Túl erős és gyors volt. Képzett harcos, ráadásul egy nagydarab férfi is az én apró termetemhez képest. Egyik támadásom váratlanul érte, így sikerült belevágnom a bicskával az arcába, amitől felordítva odakapott, de a másikkal váratlanul akkorát ütött felém, hogy a földön kötöttem ki, C.A.P mellett, akin egy pillanat alatt meg tudtam állítani, hogy zúzódásokkal van teli az arca, és alig tud felkelni.

- Rohadékok- rúgott belém a férfi, amitől fájdalmas kiáltás hagyta el a számat. Min Soo a lába felé kapott, hogy a férfi hátravágódott. A fiú rávetette magát, és a képébe próbált ütni. Másodpercek alatt, nem tudtam követni, hogyan, a fiú került alulra, és egy erőset kapott, hogy megkockáztattam, az orra is eltört. A késemet megmarkolva, levegőt beszívva, elhajítottam a férfi felé. Az a derekába állt bele, hogy azonnal megláttam egy egyre növekvő vérfoltot rajta. Azonnal felém kapta a fejét. Kirántotta a bicskát, és elhajította a sikátor vége felé. Hörögve felállt, még mindig nem láthattam az arcát, de elég elborult lehetett, majd felkapta a pisztolyt a földről, majd gondolkozás nélkül rám szegezte, és fájdalmas, elborult vigyort villantva vérző fejéből meghúzta a ravaszt, és lőtt… egyenesen a szívembe, hogy éreztem a lökést, és hátrahőköltem tőle.

Csodálkozó kiáltás szökött ki a torkomból, majd egyszerre túl sok minden történt. C.A.P mellettem felordított, felugrott, és a másiknak esett, hogy az hátrahőkölt, rendőr kocsit hallottam a távolban, a férfi szitkozódva elrohant, derekára szorított kézzel, Min Soo meg utána vetette magát, de pár lépés után visszafordult hozzám, és lerogyott mellettem.

- Hae Ra! Hallasz engem?- kérdezte rémülten, kicsit megrázva a vállamat.

 De én nem éreztem semmit… és nem tudtam, hogy ez jó, vagy rossz…

/Folyt. köv!/