Dream trip 3. rész /Changjo/

/Sziasztok! :) Végre sikerült befejeznem ezt a fejezetet is, kicsit lassan ment, de végre itt vagyok vele! :) Véleményeket szívesen fogadok, mert most én magam sem tudom, hogy sikerült... /

 

3. rész

- Így ni!- mondta In Soo, és rásimította a talpamra a ragtapaszt.

- Köszönöm- mosolyogtam rá, de még mindig zavart Changjo utolsó mondata. Mégis, miért ő van kiakadva, mikor ő tiport a lelkembe még anno… ki is őrült meg? Ki is nem tudja eldönteni, hogy kedves legyen, vagy bunkó?

Nevetséges vagy, Jong Hyun…

- Rá tudsz állni azért?- nézett rám a szőke fiú, ezzel visszarántva a valóságba.

- Persze. Szerencsére pont olyan helyen van a vágás, hogy nem zavar. De azt hiszem, ma már többet nem megyek a vízbe- sóhajtottam.

- Ne emészd magadat emiatt. Kitalálunk valami programot mára, rendben? Van egy ötletem. Gyere velem- fűzte össze az ujjainkat, és meglepődni sem hagyott időt, húzott maga után.

- Várj, messze megyünk?- kérdeztem.

- Lehet, hogy sok időbe fog telni. Ez probléma?- vonta fel a szemöldökét.

- Dehogy. Csak beszólok a családomnak, hogy ne keressenek. Egy perc, rendben?

Bólintott, én meg gyorsan visszasiettem a házba, felvettem egy kis szandált, ami kényelmesebb lábbeli volt, egy strandruhát, és mivel épp senkibe nem futottam bele, hagytam egy üzenetet az asztalon, hogy elmentem egy időre.

- Mehetünk!- sétáltam mellé ismét.

- Remek!- ismét kezemért nyúlt, de én csak felvontam a szemöldökömet, amit észre vett- Csak, hogy a nagy tömegbe ne veszítsük el egymást!- erre elmosolyodtam, és kezébe csúsztattam az enyémet.

Elindultunk a parton, a kikötő irányába, ami nem volt túl messze, és mikor odaérkeztünk, rámutatott egy kikötött, egészen kicsi kis vitorlásra.

- Az a családomé.

- Családodé?

- Igen, van itt nyaralónk, ide jöttünk most is a srácokkal. Megyünk vele egy kört?

- Naná!- vidultam fel. Imádtam a hajókat. Voltam is régebben vitorlás táborban, így együtt könnyen ment a hajó előkészítése. Közben végig beszélgettünk, nagyon megkedveltem a fiút.  Úgy éreztem, teljesen egy húron pendülünk. Hamar kijutottunk a nyílt vízre a vitorlással. Élveztem, ahogy a hajamba kap a szél, és mi siklunk a vízen.

El is feledkeztem a bajaimról, és csak élveztem a pillanatot. Gyakran láttam, hogy In Soo engem bámul, ami eléggé zavarba hozott, de hamar levágtam a szitut, hogy bejövök neki. Hisz mi másért hozott volna el hajókázni? Volt már dolgom pasikkal, volt pár barátom, de egy ilyen kis románctól azért féltem. Mármint normális esetben kicsit féltem volna, de most kicsit elengedtem magamat.

De megnyugtatott, hogy a fiú nem egyből letámadott, nem úgy, mint ahogy Changjo jósolta… 

Már megint Changjo-nál tartok. Miért nem tudom kiverni a fejemből azt az idiótát?

- Köszönöm, hogy elhoztál!- fordultam a fiú felé, pár óra múlva, mikor újra kikötöttünk.

- Nekem öröm, hogy ilyen csinos lány volt a társaságom.

Mondanom sem kell, erre fülig pirultam.

- De esetleg, kapok érte valamit?- mosolygott rendületlenül.

- Nem is tudom- kacérkodtam- Mit szeretnél?

- Hmm…- egy pillanat alatt megragadta derekamat, és magához húzott, hogy mellkasának csapódtam- Most már van ötleted?- suttogta ajkaimra. Nem mondanám, hogy meglepődtem tettétől, ezért kicsit közelebb hajoltam, hogy nyomjak a szájára egy puszit, hisz nagyon is kedvemre volt a feladat, de ebben a pillanatban megcsörrent a zsebében a telefonja.

- A francba!- engedett el, majd elővette bosszúsan a készüléket- Mit akarsz, Ji Hoo?- szólt bele kicsit ingerülten, majd hallgatta a választ- Értem, megyek, tíz perc, és ott vagyok!- majd letette.

- Baj van?- kérdeztem.

- Nem, csak a barátom egy idióta. El kell mennem. Nem baj, ha egyedül kell visszamenned?- nézett rám, mintha zavarban lett volna.

- Dehogy, menj csak- legyintettem, bár sajnáltam, hogy elmaradt az a csók.

- Pedig ma este találkozni akartam veled. De így még a holnap délelőtt is ugrott- bosszankodott- Esetleg, holnap este ráérsz?

- Persze!- lelkesültem fel.

- Akkor találkozzunk itt, hétkor. Megfelel?

- Tökéletes! Hová megyünk?

- Meglepetés!- majd intett egyet, és hátat fordított, hogy elsiessen, de egy lépés után visszafordult, és nyomott egy apró puszit az arcomra- Addig jó legyél!- kacsintott egy aprót, majd elsietett. Rózsaszín ködömben néztem utána, teljesen átszellemülve. Hogy lehet egy pasi ennyire aranyos?

Lábfájásomról elfeledkezve sétáltam vissza a parthoz, ahol nem láttam a családomat, ezért bementem a házba, ahol a nagy asztalt ülték körbe. Jöttömre felnéztek.

- Hol császkált a kisasszony?- nézett rám anya, aki éppen a köretet szervírozta az asztalra, de mihelyst letette, csípőre tette a kezét. Ez nem jelentett túl jót.

- Írtam, hogy elmegyek- mentegetőztem.

- Ó, igen, írtad, hogy elmész. Majd egy nap meg írsz egy üzenetet, hogy: bocsi anya, felcsaptam hippinek, többé ne keress, harcolok a világbékéért.

- Csak az egyik barátommal voltam. Tegnap ismertem meg, és elvitt vitorlázni- mondtam boldogan.

- Ez egy fiú?- vonta fel a szemöldökét anya.

- Egy nyálas fiú- morogta Changjo, miközben az újabb szelet húsért nyúlt. Igyekeztem rá csúnyán nézni, de ettől nem szégyellte magát össze.

- Igen, a neve In Soo. És nagyon aranyos. Kedvelem!- majd leültem az egyetlen helyre, ex legjobb barátom, és So Hyun közé.

- Nem bánom, ha programot gyártasz. De legközelebb két szónál többet írj, rendben?

- Oké. Akkor előre bejelentem, hogy holnap este randizok vele- mondtam unottan.

- Illetek egymáshoz- motyogta Changjo félvállról. Kezdett idegesíteni.

- Igen, illünk. Szóval inkább tömd a fejedet- mosolyogtam rá gúnyosan.

- Jó, ezt most hagyjátok abba!- rúgott mindkettőnket bokán az asztal alatt Jin Hee unnie. Mire mindketten lehajtottuk a fejünket. De tudtuk, hogy harcunknak még közel sincsen vége.

*

Délutáni csendes pihenőben az ágyon feküdtem, ilyenkor volt a legmelegebb odakint, nem is volt tanácsos a napon tartózkodni ilyenkor.

Magamban In Soo-ról álmodoztam, az izmos testéről, az szép szemeiről, a…

Ekkor nyílt az ajtóm, és besétált rajta a rémálmom, majd egy mozdulattal bevetette mellém magát az ágyba.

- Mit akarsz, Changjo? Eltévesztetted a házszámot?- sóhajtottam.

- A szobámban dög meleg van. Itt jobb- mondta egyszerűen, majd bedugta a fülébe a fülhallgatóját, és kényelmesen elhelyezkedett. Ez azt jelentette, hogy oldalt feküdt, felém fordított testtel, és rezzenéstelenül bámult tovább.

Nem akartam ezen kiakadni, úgy akartam viselkedni, mint akit hidegen hagy, hogy egy ilyen jó pasi fekszik centiméterekre tőle az ágyban (ami még szerencse, hogy franciaágy), és bámul. Vagy öt percig sikerült is, de aztán mérgesen felültem, és kihúztam a füléből a zenelejátszót.

- Mit akarsz tőlem?- sóhajtottam.

- A szobádat!- válaszolta nyugodtan.

- Ó, értem. Hát nem kapod meg. És tőlem mást sem- tettem hozzá pár pillanat múlva.

- Aranyos vagy- támaszkodott a könyökére- Mégis, mi mást akarnék tőled? Azt hiszed, nőként nézek rád? Nem kell az, ami csak az ilyen harmadosztályú nyálgépeknek jön be…

- Remek. Bár ebben néha kételkedek…- motyogtam.

- Ezt hogyan érted?

- Még ha nem is bírsz, mint embert, azért te is pasiból vagy- mondtam, kibámulva az ablakon.

- Ó, szóval úgy érzed, hogy kísértésbe tudsz ejteni?- vigyorgott- Hát akkor mutasd meg!

Francba, a saját csapdámba estem, ha most visszautasítom, akkor minek kezdtem bele a témába egyáltalán, ha meg megteszem, akkor… akkor…

- Nem megy?- szórakozott jól, mikor látta, hogy ajkamat harapdálom, majd ő is felült- Yun-ah, annyira látszik rajtad a bizonytalanság. Ha el akarsz valakit csábítani, akkor azt nem így kell csinálni. Várj, megmutatom!- majd arcomhoz emelte kezét, hogy fülem mögé tűrje egyik tincsemet, de még időben kapcsoltam, és elcsaptam a kezét.

- Ne érj hozzám, hagyj békén!- csattantam fel, mire kikerekedett a szeme.

- Yun, ennyire utálnál? Pedig csak visszafordítottam azt, amit ellenem akartál tenni, négy éve- csóválta a fejét.

- Hogy mi? Mi a fenéről beszélsz te?- néztem rá hitetlenül.

- Az igazság az, hogy…- beszívta kicsit az ajkát zavarában, de nem tudta tovább mondani, mert ebben a pillanatban kicsapódott az ajtóm, és berontott a kishúgom, Bessy-vel együtt.

A kutya azonnal rám ugrott, és össze-vissza nyalta az arcomat, húgom pedig Changjo ölébe pattant.

- Unnie, játszunk valamit! Játsszuk azt, hogy te vagy az anyukám, Changjo meg az apukám!

- Te jó ég, So Hyun, már nyolc éves vagy, ne légy ilyen gyerekes!- hűltem el, de közben el is vörösödtem. Még hogy papás-mamásat!

- Mi lenne, So Hyun-ah, ha azt játszanánk, hogy elváltam anyádtól?- morogta Changjo, de úgy, hogy a húgom ne hallja. Hisz mindkettőnk apja lelépett a családtól, nem kell ezt fel is eleveníteni.

- Na, kérlek! Játsszunk!- nyafogott húgom.

- Ha leszeded rólam ezt a vakarékot- mutattam a kutyusra, ami közben megette a magamnak nasinak odakészített sonkás chips papírját. (Igen, a kutyánk vonzódott a papírhoz, és mindig felzabálta).

- Jól van!- derült fel a kiscsaj, és egy mozdulattal lekapta rólam a falatozó állatot- Anya, most puszild meg apát, mert el kell vinned az iskolába, és apa egész nap dolgozni fog!- adta ki az utasításokat.

- So Hyun, anya most beteg, apa el fog kapni tőle valamit- mondtam hogy ne kelljen ilyen butaságokat csinálnom.

- De nem vagy beteg!- mondta átlátva sunyiságomon- Puszild meg. Most szeretitek egymást. Azt játszunk. Gyerünk, anyu. Elkésünk az iskolából- rángatta meg a karomat. Én sóhajtottam egy hatalmasat, és Changjo arcához hajoltam, és egy nagyon rövid és felszínes puszit nyomtam rá, amin ő is meglepődött, de visszahúzott magához, és ő is az arcomhoz nyomta a száját, majd kicsit eltávolodott, és vigyorogva a fülembe suttogta.

- Majd ha este hazajövök a munkából, csinálunk még egy kis So Hyun-t.

Megforgattam a szememet idióta viccén, és a fejéhez vágtam egy párnát.

- Párnacsata!- visított fel húgom, egyből elfelejtve a papás-mamás játékot, és megragadott egy díszpárnát, és a fejemet kezdte el csapkodni, amihez hamarosan Jong Hyun is csatlakozott.

- Ezt nem vicces!- nevettem fel, mikor már az egyik párna szét is szakadt, és tollak helyett, valami undi tömőanyaggal ment tele a szám.

- Megérdemled, asszony. A gyerek miattad késik el az iskolából- röhögött rajtam Changjo, mire visszavigyorogtam rá.

- Te rontottad el a nevelését!- mutattam a kislányra, aki már az ágyon ugrált a párna darabjai között.

- Dehogy, olyan kis örökmozgó, mint az anyja. Ugyanolyan imádnivaló!- mondta mélyen a szemembe nézve.

Erre megdermedtem, és csak bámultam rá. Nyeltem egy nagyot, hogy válaszoljak, de megcsörrent a telefonja. Egy mozdulattal felkapta, épp csak rápillantva a kijelzőre.

- Szia, Sol Bin. Már hiányzott a hangod!- felállt, és az ajtó felé igyekezett. Kedves, már-már nyálas hangja ritka furcsa volt. És azonnal eszembe jutott, hogy nem kéne bedőlnöm Changjo-nak. Hisz eleve egy másik csajra hajt, egy bunkó, és nekem is mással lesz holnap este randim. Egy, nála százszor rendesebb sráccal.

*

Aznap este Jin Hee-vel ismét elmentünk sétálni. Nagyon jó volt a hangulat, sok helyivel ismerkedtünk meg, mind szórakoztatóak voltak. Imádtam Új-Kaledónia esti hangulatát. 

Unnie ugyan hívta az öccsét is, de az azt mondta, hogy mást akar csinálni, máshova megy. Én meg nem erősködtem, hogy tiszteljen meg a társaságával, hisz nem hiányzott.

Későn értünk haza, és a koktéltól kicsit szédültem is. Vagyis nem volt semmi bajom, csak a szokottnál jobb kedvem.

Ami meglepő volt, hogy Changjo is akkor esett haza, mikor mi. Fáradt volt, ideges, és szerintem ő is jobban a pohár aljára nézett, mint kellett volna. Nem szólt hozzánk az ajtóban, egyszerűen csak berobogott, és felrohant az emeletre.

- Mi baja van?- kérdeztem fintorogva unnie-tól.

- Nem is tudom… A B vértípusától bármi kitelik- vont vállat- Na fürödj le, aztán menj aludni, mert fáradt leszel holnap- mosolygott, majd a lépcső tetején elváltak útjaink.

Összeszedtem a fürdős cuccomat, majd a mosdó felé indultam, de Changjo bevágódott elém, és hamarabb belépett a fürdőbe.

- Hé!- ragadtam meg a karját, hogy visszahúzzam- Én voltam itt előbb.

Csak rám nézett, és felvonta a szemöldökét.

- Menj a másik fürdőbe- morogta, majd becsapta az ajtót. Teljesen elhűltem. Egyszer kedves, egyszer bunkó, egyszer teljesen szívdöglesztő, máskor meg utálatos… Hogy változhat ilyen gyorsan?

De nem akartam cirkuszolni, kedvem nem volt vele foglalkozni, ezért elmentem a másik fürdőbe. Hadd legyen meg magának.

Viszonylag gyorsan végeztem, majd indultam is vissza a szobámba, hogy egy jó nagyot aludjak, de mikor benyitottam, láttam, hogy a fiú az ágyamon ül. Megtorpantam, nem tudtam, mit akarhat még.

Ő felnézett rám, és elém sétált. A haja vizes volt, és árasztotta magából a sampon és tusfürdő illatát. Nyelnem kellett egyet, hogy ne vegyen le a látvány túlságosan a lábamról.

- Mondanom kell valamit- mondta végül.

- Nem biztos, hogy akarom hallani- válaszoltam.

- De ez fontos… a te érdekedben van…

- Az én érdekem volt valaha neked egyáltalán fontos?- kezdtem visszafojtott hangon, hogy ne ébresszek fel vele senkit, de még is csattanósan- Nézz már magadba, Jong Hyun. Miért csinálod ezt velem?

Erre fújtatott egy nagyot, mint valami felbőszült vad.

- Annyira odavagy magadtól te is. Csak segíteni akartam. De tudod mit? Annyira makacs vagy, akkor ess pofára, de jó nagyot!- majd kisietett a szobámból. Miről beszélt ez?

*

Másnap, hisz tudtam, hogy In Soo-ék nem lesznek lent a parton, úgy döntöttem, elmegyek búvárkodni, hisz mindig is szerettem volna kipróbálni. A lábamon a seb szerencsére nem volt nagy, ráadásul hamar be is hegesedett, így már nem fájt annyira. Nem volt kedve senkinek csatlakozni, egyedül Changjo-t nem kérdeztem meg, de ő egész nap olyan furcsa volt velem, felém sem nézett, még csak nem is köszönt, és reggel, mikor rányitottam a fürdőben, mikor fogat mosott, ahelyett, hogy kizavart volna, azonnal ott hagyta a helyet, egy szó nélkül. Nem értettem, mi baja van, hisz aki elégedetlen kellett volna, hogy legyen, az én lehettem volna. Megalázott, most meg össze-vissza szórakozott velem. És még ő sértődött be? Na, mégis, hol él ez?

Így délelőtt a korallokat néztem a víz alól, amik gyönyörűek voltak, egy helyi, nálam nem is sokkal idősebb lány vezetésével.

Ebédnél végig róluk áradoztam a családnak, akik csak mosolyogtam lelkesedésemen.

Délután már hamar otthagytam a fürdőzést, és inkább elkezdtem készülni a randimra. Meleg volt esténként is, így egy egyszerű, de csinos nyári ruhát vettem fel szandállal. A hajamat megmostam, hogy ne legyen sós, és egyenesen, kiengedve hagytam. Csak egy kevéske sminket tettem magamra, nem akartam azonnal úgy kinézni, mint aki Gangnam egyik nightclub-jába indult.

Végül rámosolyogtam az eredményre. Hisz csinos voltam. És In Soo-nak már eddig is bejöttem. Kész főnyeremény.

Kicsit késni akartam, mert az úgy menő, de azért nem túl sokat, mert a végén már nem várna tovább. Így felkaptam a kis-táskámat, és elindultam a kikötő felé, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk.

Hamar oda is értem, és már messziről kiszúrtam a fiú szőke haját, ahogy az egyik oszlopnak támaszkodott. Elmosolyodtam attól, hogy milyen jóképű, de valahogy az agyamba kúszott Changjo mondata, miszerint: „Azt hiszed, nőként nézek rád? Nem kell az, ami csak az ilyen harmadosztályú nyálgépeknek jön be…”

Hah csak féltékeny! In Soo-ra, hogy jobban néz ki nála. Ami igazából nem igaz. Mert mind a ketten nagyon helyesek, csak…

Jó, elég Choi Jong Hyun-ból.

- Szia!- mosolygott rám a fiú, mikor észrevett, és nyomott az arcomra egy puszit, amitől jóleső borzongás futott végig a hátamon.

- Szia!- köszöntem én is neki halkan, kicsit zavarban.

- Nagyon szép vagy- fűzte össze ujjainkat újfent, amivel ismét meglepett.

- Te is- mondtam öntudatlanul- Vagyis… úgy értem… jól nézel ki… szóval…

- Értem, Yun-ah. Totál odavagy értem- somolygott, mire felnevettem.

- Azért ne szállj el magadtól- karoltam belé- Szóval, hová megyünk?

- Táncolni!- húzta száját mosolyra.

Végül a városba sétáltunk, egy közeli táncos helyre. Sokan voltak, mindenféle nemzetiségűek, a nyelvek annyira összekeveredtek. Mindenki a saját magáét mondta, és valahogy mégis, mindenki megértett mindent.

Először kértünk két italt, és miután elkortyolgattuk egy asztalnál, felkért táncolni. Latinos zene volt, és én mindig szerettem az ilyen dallamokat.

Jól esett, ahogy átkarolt, ahogy együtt mozogtunk, és közben néha vicces dolgokat suttogtunk egymás fülébe. Vicces volt például a mellettünk táncoló idős házaspár, akik már órák óta tangóztak, még ha a zene nem is olyan volt.

Jól éreztem magam vele.

Az egyik lassabb számnál teljesen magához húzott, és mélyen a szemembe nézett.

- Teljesen lenyűgöztél, Min Yun.

Ahogy kimondta a nevemet, a lábujjamig pirultam.

- Én is megkedveltelek, In Soo…- suttogtam, mire nyertes vigyort villantott, és lehajolt, hogy szánkat összeérintse. Elég felemelő érzés volt, és hiába nem ez volt az első, hanem elég sokadik csókom, teljesen bele tudtam élni magam. Először finom volt, aztán kezdett egyre inkább szenvedélyessé válni. Elvált tőlem, és mélyen a szemebe nézett. Majd  megfogta a kezemet, és elkezdett húzni, ki a táncoló tömegből, majd ki az épület hátsó kijáratán. Ott a falnak tolt, és ismét megcsókolt. Egyre sürgetőbben, egyre erőteljesebben, ami annyira már nem tetszett. Jobban élveztem, míg finomkodott.

- Menjünk el hozzám!- suttogta két csók között, ami kicsit megijesztett. Hisz nem régóta ismerem a fiút, még csak nem is volt a barátom, és elég egyértelmű, hogy mit akart. Voltak már fiúim, de addig még sosem jutottam, és... 

De In Soo olyan kedves, és akkor lehet, hogy összejönnénk. Szöulban tanul ő is, és…

Csak meg akar fektetni…

Changjo mondata nem hagyott nyugodni. És be akartam bizonyítani, hogy ez nem így van.

- In Soo, én még nem akarok…- motyogtam, de ő belém fojtotta egy csókkal, és kezét combomon felvezetve, kicsit feljebb tűrte a szoknyámat.

- Nyugi, semmi gond nem lesz!

- De én tényleg nem akarom!- próbáltam lerázni magamról.

- Hallgass már, élvezni fogod! Komolyan, eddig teljesen normális voltál, most mitől lettél egy ilyen szende szűz?- kérdezte kicsit ingerülten.

- Te pedig eddig egészen normális voltál, nem tudom, miért akarsz egy nap után az ágyadba vinni!- vágtam vissza, és hátat akartam fordítani neki, de visszarántott, és ismét az ajkamra tapadt.

- Velem ne szórakozz!- morogta, én pedig igyekeztem kiszakadni a szorításából- Az enyém vagy! Szeretem a makacs lányokat, de már elég lesz.

- Eressz!- löktem el magamtól, mire kicsit megtántorodott, és kapva az alkalmon visszaszaladtam az épületbe, majd a főbejáraton ismét ki a levegőre. Ott sem álltam, meg, egészen a vízpartig futottam, és közben éreztem, ahogy a könnyeim elkezdenek folyni.

Igen, túl szép volt, hogy igaz legyen. De hát mit vártam a nyaraláson? Hosszú életű románcot? Ugyan már!

Mikor elég messzire jutottam, megálltam. Csak bámultam bele az esti óceán fényeibe. Próbáltam lenyugodni, de a zokogás egyre inkább rám tört. Lassan indultam el a parton a lakásunk felé.

Nem akartam az igazat bevallani a családomnak. Anya kiakadt volna, Changjo pedig jól szórakozna, és a fejemhez vágta volna, hogy ő megmondta.

Ebből nem kértem. Főleg, hogy igaza volt.

Lassan mentem, közben igyekeztem a könnyeimnek gátat vetni, de nem ment. Egyre csak folytak. Nem is tudom már, hogy miért. Az eset miatt, vagy úgy minden miatt? Talán az utóbbi...

Fájt, hogy In Soo-t is félreismertem. Fájt, hogy tényleg csak egy kaland lettem volna neki. Fájt, hogy tévedtem...

Futó léptek zaját hallottam magammal szemben, mire felpillantottam, és attól, amit láttam, elkerekedett a szemem.

Changjo volt az. Mihelyst meglátott, megtorpant, pár méterre tőlem. Úgy tűnt, zaklatott, és már eléggé kifáradt. Mennyit futott? És miért?

Meglepetten nézett rám, majd lassan elindult felém.

Én meg automatikusan próbáltam hátrálni.

- Igen. Igazad volt- mondtam, könnyeimet nyelve- Remélem, most boldog vagy, hogy így látsz, és azt hiszen elmondhatod, hogy…- nem tudtam tovább mondani, meg elém ért, és egy mozdulattal magához húzott, mire a mellkasának estem, és szorosan átölelt, arcát nyakhajlatomba temetve.

Elakadt a szavam, és csak pislogtam, ernyedt kezeim meg magam mellett lógtak.

- Cha…Changjo?- kérdeztem suttogva pár másodperc után, még mindig könnyeimmel küszködve- Mi…mi ez…?

- Yun-ah!- majd utána valami olyasmit suttogott a fülembe, amitől még sírni is elfelejtettem- Annyira aggódtam érted.

/folyt. köv/